Péter Eszter - pszichológus

Az önbizalomhiány egy végtelen harc önmagunkkal. Van, hogy hetekig nem kerül elő, aztán újra felbukkan és porba tiporja az önbecsülésünket. Van, hogy kell hozzá egy kiváltó helyzet, van, hogy elég hozzá egy másik személy, de egy állandó szereplője mindig van ennek a történetnek: mi magunk és a bizonytalanságunk. Mindannyian küzdünk vele,még  ha nem is ugyanolyan mértékben és életünknek nem is ugyanabban a szakaszában. Önbizalomhiány és amit tehetünk ellene: erről szól a cikk.

AZ ÖNBIZALOMHIÁNY LEKÜZDÉSE

1. MIBEN VAGYUNK JÓK?

Mindannyian jók vagyunk valamiben. Van, aki apró dolgokban jó (például megúszni a büntetést a villamoson, amikor nem vett jegyet, mert sajnált rá 400 forintot, de végül kidumálja magát az ellenőrnél). Mások világmegváltó tervek szövögetésében tehetségesek (ők akarnak lenni az új Adele, ezért minden este szorgalmasan koncerteznek a zuhany alatt, ahol úgy tűnik, mintha jó hangjuk lenne, de amúgy nincs az). Tény ugyanakkor, hogy ezekről a szuperképességeinkről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

Mit teszünk ehelyett?

Jellemző ránk, hogy inkább arra fókuszálunk, hogy miben vannak hiányosságaink. Hiszen azt mindig mindannyian pontosan tudjuk, hogy mely területeken kellene még jobban teljesítenünk, miben lenne javítanivalónk, ahelyett, hogy arra fókuszálnánk, hogy mennyi olyan dolog van, amiben tényleg tehetségesek vagyunk.

2. NEGATÍV KAPCSOLATOK LEÉPÍTÉSE

Vannak olyan emberek körülöttünk, akik mindig mindent jobban tudnak nálunk és ezt tudtunkra is adják. Ők mindenben szakértők, nincs olyan dolog, amihez ne értenének jobban, mint mi. Továbbá azt sem tudják megállni, hogy ezt a végtelen tudásukat ne dörgöljék állandóan az orrunk alá. Sőt, úgy adják magukat elő, mintha kizárólag a mi érdekünkben tennék mindezt és örvendeztetnének meg minket a kritikus megjegyzéseikkel. Hogy mit tehetünk ellenük? Kerüljük őket és igyekezzünk a lehető legkevesebb időt tölteni az ilyen energiavámpírok társaságában.

3. KEDVESNEK LENNI ÖNMAGUNKKAL

Senki nem látja jobban a saját hibáinkat, mint mi magunk, de ez nem jelenti azt, hogy folyamatosan az orrunk alá is kellene ezeket dörgölnünk. Túl sok időt töltünk együtt az életünk során önmagunkkal ahhoz, hogy megengedhessük magunknak az önvádló, negatív viselkedés luxusát. Legalább annyira legyünk kedvesek az emberrel, aki mi vagyunk, mint amennyire kedvesek lennénk egy hasonló helyzetben másokkal. Legalább annyi tiszteletet adjunk meg saját magunknak, amennyit egy vadidegennek megadnánk. Hiszen, ha mi nem szeretjük és fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, hogyan is várhatnánk el másoktól, hogy ők ezt megtegyék?

4. NE ÍTÉLKEZZÜNK

Toleránsak és elfogadóak vagyunk másokkal? Nagyon helyes. De miért nem teszünk hasonlóan magunkkal is? Miért nem próbáljuk meg önmagunkat is megérteni? Miért nem fektetünk a saját viselkedésünk megértésébe is kellő energiát? Miért csak más kisebbségekkel, etnikumokkal és népcsoportokkal vagyunk ilyen elfogadóak: önmagunkkal szemben miért nem vagyunk képesek erre?

Mit tehetünk?

Bátornak kell lennünk. Elég bátornak ahhoz, hogy elfogadjunk önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk; mások és önmagunk előtt is. Ismerni az erősségeinket és a hibáinkat, de nem meghátrálni tőlük, hanem elfogadni őket: ez az önbizalom kulcsa.

Ha még több cikket szeretnél tőlem párkapcsolati témában olvasni, látogass el a weboldalamra is!

A szerzőről:

Péter Eszter, párkapcsolati pszichológus

De mi csak barátok vagyunk – állítjuk látszólag teljes meggyőződéssel a párunknak, de valójában mi magunk sem vagyunk biztosak benne, hogy ez így van. Nem akarunk mi semmi rosszat, kicsit flörtölgetni meg szórakozni a másikkal, abban végülis nincs semmi rossz. Nem akarunk gondolni rá, de állandóan ő jár az eszünkben. Nem akarunk túl messzire menni, aztán azon vesszük észre magunkat, hogy máris átléptük a határt. De mit is jelent valójában az érzelmi megcsalás?

AZ ÉRZELMI MEGCSALÁS JELEI

1. TITKOLÓZÁS

Titkolózni kezdünk a párunk előtt a másikkal való kapcsolatunkról: mindig így kezdődik. Aztán kitörölt sms-ekkel, egyéb mappába helyezett Messenger-üzenetekkel és hirtelen jelszóváltoztatásokkal folytatódik. A titkolózás falakat húz: a lebukás veszélye miatt elkezdünk távolságot tartani a párunktól mind fizikálisan, mind érzelmileg. Úgy gondoljuk, hogy ha keveset beszélünk, kisebb az esélyünk a lelepleződésre, ami így is van. Azzal azonban nem számolunk, hogy milyen mérhetetlen károkat okoz a kommunikáció hiánya a kapcsolatunkban.

2. EGYRE SZOROSABB KAPCSOLAT

Úgy érezzük, hogy a másik sokkal jobban megért minket, mint bárki a világon. A beszélgetéseink egyre mélyebbé és egyre bizalmasabbá válnak, sőt, a saját párunkkal való párkapcsolati problémáinkat is megvitathatjuk vele. (És nyilván mindenben nekünk ad igazat. 🙂 )Aztán azt vesszük észre, hogy vele osztjuk meg az örömünket, az ő vállán sírjuk ki a bánatunkat és bármilyen élmény ér minket, alig várjuk, hogy elővehessük a telefonunkat és titokban elmesélhessük neki. Ugyanakkor ahogy nő az érzelmi közelség kettőnk közt, úgy távolodunk a saját párunktól.

3. FLÖRT

A bókolás egy ártatlan kedves gesztus, de a flörtölés túlmutat ezen. Elkezdjük azokat a jeleket küldeni a másiknak, hogy vonzódunk hozzá. Eleinte csak csábosan mosolygunk tisztes távolságból, aztán félreérthetően kacsintunk, ha összefutunk vele valahol. Nem akarunk mi igazából rosszat tenni, mi csak a gondolattal játsszunk el, hogy milyen jó is lenne. Játéknak érezzük, de tudjuk, hogy nem az: hiszen minél tovább merészkedünk, annál nehezebb lesz a visszaút a saját kapcsolatunkhoz.

4. ÁLMODOZÁS

Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy állandóan a másik jár a fejünkben: amikor a párunkkal ülünk péntek este az új Dwayne Johnson-filmen moziban, amikor az előző évi árbevételről prezentálunk a céges meetingen vagy amikor a családi ebédnél felszolgálják a húsleveshez a csigatésztát. Csak azt érezzük, hogy egyre kevésbé vagyunk jelen a saját kapcsolatunkban. A párunk is észreveszi ezt és még talán rá is kérdez. De mi úgy teszünk, mint akinek fogalma sincs, hogy miről beszél.

A kérdés csak az, hogy miért is tesszük ezt. Hiányzik valami a saját kapcsolatunkból, amit megtalálunk a másikban? Megad nekünk valamit a másik, amit a párunk nem? Vagy egyszerűen csak egy kis extra figyelemre vágyunk? Bármelyik is az ok: legyünk nagyon óvatosak. Mert minél közelebb engedjük magunkhoz a másikat, annál nagyobb veszélybe sodorjuk a saját kapcsolatunkat. És egyáltalán nem biztos, hogy megéri.

Ha még több cikket szeretnél tőlem párkapcsolati témában olvasni, látogass el a weboldalamra is!

A szerzőről:

Péter Eszter, párkapcsolati pszichológus

Mindannyian hibázunk és mindannyiunkat érnek kudarcok is. Bár amikor a 10 éves osztálytalálkozón mindenki másnak eggyel több férje, kettővel több gyereke és hárommal nagyobb autója van, mint nekünk, nem így érezzük. Vagy amikor a Netflixes dokumentumfilmben Michael Jordan dohányzóasztala többe kerül, mint a lakásunk, nem így látjuk.  Pedig így van. De hogy mi a fő különbség a sikertelen és sikeres ember közt? A megbocsátás. Ez utóbbi ugyanis úgy dönt, hogy nem tesz több szemrehányást önmagának és képes felülemelkedni a múltban elkövetett hibáin.

FEJEZZÜK BE AZ ÖNVÁDASKODÁST: A KULCS A MEGBOCSÁTÁS

1. VÁLLALJUK A FELELŐSSÉGET   

Azzal, hogy vállaljuk a tetteinkért a felelősséget, elfogadjuk, hogy időnként hibázhatunk. Ezeknek a hibáknak a jelentőségét pedig nem csökkenthetjük azzal, hogy másokra próbáljuk hárítani őket. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mit rontottunk el, hogy a jövőben jobb döntéseket hozhassunk és látnunk kell a saját korlátainkat ahhoz, hogy képesek legyünk szembenézni velük.

2. SZERESSÜK ÖNMAGUNKAT

Az önvádaskodás negatív színben tüntet fel minket önmagunk előtt. Vállalnunk kell a tetteinkért a felelősséget, de az is fontos, hogy képessé váljunk a saját pozitív tulajdonságainkra helyezni a fókuszt. Legyünk kedvesek önmagunkhoz, hiszen annyi nehézséggel kell szembenéznünk nap mint nap és önszeretet nélkül nagyon nehéz lesz mindezzel megküzdenünk.

3. NE LEGYÜNK TÚL KRITIKUSAK

Ha túl kritikusak vagyunk önmagunkkal szemben, valószínűleg másokkal kapcsolatban is hasonlóan érzünk. Ugyanakkor látnunk kell, hogy az ítélkezés (sem magunk, sem mások fölött) nem más, mint időpocsékolás, hiszen ezt az energiát önfejlesztésre is fordíthattuk volna.

4. BOCSÁSSUNK MEG KÖNNYEN

Mindenki hibázik és meg kell tanulnunk, hogy mi a megbocsátás: akár valaki más követte el ezeket a hibákat, akár mi. Ezenkívül, hogyan is várhatnánk másoktól, hogy elnézzék nekünk a tévedéseinket, ha mi magunk sem vagyunk képesek felülemelkedni rajtuk? Nem vagyunk tökéletesek, de mások sem azok. A legtöbb, amit tehetünk, hogy mindig a legjobb tudásunk szerint cselekszünk.

5. TANULJUNK A HIBÁINKBÓL

Nincs semmi baj azzal, hogy hibázunk. Már amikor először történik meg mindez. De ha semmit nem tanulunk ezekből a hibákból és folyamatosan ismételgetjük őket, idővel rossz szokásokká válhatnak. Ezzel szemben ha fejlődési lehetőséget látunk bennük, előrébb vihetik a életünket.

Meg kell tanulnunk felhagyni az önvádaskodással. Türelmesnek és megértőnek kell lennünk önmagunkkal szemben, hiszen ez egyetlen módja annak, hogy elégedett és boldog életet élhessünk.

Ha még több cikket szeretnél tőlem párkapcsolati témában olvasni, látogass el a weboldalamra is!

A szerzőről:

Péter Eszter, párkapcsolati pszichológus

Mindig azt hisszük, hogy ez csak más pároknál fordulhat elő, aztán teljesen összetörünk, amikor kiderül, hogy mégis megtörtént nálunk is. A következő cikkben azokat a hibákat szedtem össze, melyeket ne kövessünk el megcsalás után. Éppen elég nagy krízis a kapcsolatunknak a párunk hűtlensége, ne rontsunk még mi is rajta.

MIT NE CSINÁLJUNK?

Ne próbáljunk meg bosszút állni

Ne kezdjük el alpári módon alázni a párunkat a vasárnapi ebédnél a fél család előtt, ne vegyünk a barkácsboltban szeget, hogy meghúzzuk a kocsiját és végképp ne lépjünk mi is félre bosszúból. Ahhoz, hogy túlélje a kapcsolatunk ezt a krízist, továbbra is egy csapatként kell együttműködnünk, nem ellenségekként. Abban az esetben pedig, ha véget szeretnénk vetni ezután a kapcsolatnak, akkor sem célszerű, hogy sárdobálással váljunk el egymástól.

Ne essünk szét

Szükségünk lehet egy jó sírásra (na jó, lehet kettőre vagy háromra), hiszen nagy fájdalom ért minket. De a korlátlan jégkrémevés és Jóbarátok-nézés nem fog minket kirángatni a gödörből. Látnunk kell, hogy az életünknek a hűtlenség miatt még nincs vége. Elképzelhető, hogy mostantól másképp folytatódik, de ez valami jónak is lehet a kezdete: akár annak, hogy megtanulunk a kapcsolatunkban jobban figyelni egymásra, akár annak, hogy véget vetünk az egésznek és keresünk egy olyan embert, aki jobban értékel minket.

Ne játsszuk az áldozatot

Teljesen érthető, ha úgy érezzük, hogy a porba tiporták az önbecsülésünket. Ettől függetlenül nem érdemes magunkra venni az áldozat szerepet, hiszen a tehetetlenség érzése hátráltatni fog minket abban, hogy újragondoljuk és újraszervezzük az életünket és a párkapcsolatunkat.

Ne hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk

Jól jönnek egy ilyen helyzetben a támogató családtagok, akik már azzal is rengeteg segítenek nekünk, hogy meghallgatnak minket. Ugyanakkor fontos, hogy ne ők döntsenek helyettük szakítás vagy újrakezdés kérdésében, hanem csak egyszerűen támogassak minket a döntésben, amit meghozunk. Senki más nem lát bele úgy egy kapcsolatba, ahogy az a két ember,aki benne is él, éppen ezért ennek a két embernek van joga döntést hoznia róla.

Ne tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna

Egy ilyen krízis mindenképp meg fogja rázni a kapcsolatunkat. Azzal, hogy tagadjuk még saját magunk előtt is, hogy megtörtént a dolog, nem segítünk. Ha tényleg tovább akarunk lépni, tegyük fel az összes olyan kérdésünket, amelyekre úgy gondoljuk, hogy feltétlenül hallanunk kell a választ a párunktól a továbblépéshez, de onnantól kezdve ne emlegessük az ügyet. Döntsük el, hogy megbocsátunk vagy nem: és ehhez tartsuk is innentől kezdve magunkat.

Mi lehet a megoldás megcsalás után?

A hűtlenség feldolgozása nem egy egyszerű feladat, de nem is lehetetlen küldetés. A lényeg, hogy legyünk türelmesek önmagunkkal és próbáljunk olyan döntést hozni, ami a számunkra hosszabb távon a legkedvezőbb.

Ha még több cikket szeretnél tőlem párkapcsolati témában olvasni, látogass el a weboldalamra is!

A szerzőről:

Péter Eszter, párkapcsolati pszichológus

Amikor az életünkben nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy azt korábban elképzeltük, hajlamosak vagyunk azt érezni, hogy velünk van a gond, mi nem vagyunk elég jók. Pedig a sikeres és kudarcra ítélt élet közt a fő különbség a mi hozzáállásunkban van, éppen ezért nagyon fontos, hogy az önbizalom erősítése a lehető legfontosabb szerepet játssza benne.

AZ ÖNBIZALOM ERŐSÍTÉSE A GYAKORLATBAN

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akikből messziről árad a magabiztosság és az önbizalom. Tény, hogy nem születhet mindenki ilyennek. A jó hír azonban az, hogy ezek a tulajdonságok tanulhatóak és fejleszthetőek. Ha kellően elkötelezettek vagyunk, rászánjuk az időt és belefektetjük az energiát, az önbizalmunk idővel nőni fog.

1. MAGABIZTOSNAK LÁTSZANI

Az egyik legjobb módja annak, hogy magabiztossá váljunk az, hogy megtanulunk magabiztosnak tűnni. És ezt a legegyszerűbben öltözködéssel érhetjük el. Ha úgy gondoljuk, hogy néhány elegáns ruha ehhez kevés lesz, akkor jól látjuk. Tény ugyanakkor, hogy rengeteget segíthet. És miért is vennénk el magunktól ezt a plusz lehetőséget? Plusz, ha tudjuk magunkról, hogy jól nézünk ki, jobban is érezzük magunkat a bőrünkben és magabiztosabbá válunk. Ezt pedig mások is érezni fognak rajtunk

2. SZEMKONTAKTUS ÉS MOSOLY

Közismert tény, hogy a mosoly és a szemkontaktus segít a kapcsolatépítésben, ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy magabiztosabbnak is tűnik tőle az ember. Ennek pedig az az oka, hogy a mosoly nyugalmat és melegséget sugároz. A szemkontaktus pedig megbízhatóságot és szavahihetőséget fejez ki. Ezek hiányában sajnos azt közvetítjük, hogy nem vagyunk nyitottak sem a kommunikációra, sem a másikkal való kapcsolatteremtésre, még akkor is, ha a valóságban csak azért hanyagoljuk ezeket, mert nincs elég önbizalmunk hozzájuk.

3. BÓKOLNI MÁSOKNAK

Fontos, hogy időt és energiát szánunk arra, hogy elismerően beszéljünk mások erősségeiről. Ezzel azt közvetítjük számukra, hogy elég jól érezzük magunkat a saját bőrünkben ahhoz, hogy észrevegyük bennük a jót és pozitív visszajelzésekkel is illessünk őket. A másik hozadéka ennek, hogy megtanulunk vele az életünk több területét is pozitív színben látni, többek közt magunkat is, amivel növelhetjük az önbecsülésünket.

4.ÉRTÉKELNI, AMINK VAN

Nagyon könnyű a negatív dolgokat látni az életünkben, míg a pozitívakat valahogy nehezebben vesszük észre. Pedig ha megtanuljuk értékelni azt, ami megadatott nekünk, egyre többször fogjuk magunkat boldognak érezni és rá fogunk jönni, hogy mennyivel jobb az életünk, mint az korábban hittük. Ez a felismerés pedig hozzásegít minket ahhoz, hogy ne csak elégedettebbek és boldogabbak, hanem magabiztosabbak is legyünk.

5. ERŐSSÉGEKRE KONCENTRÁLNI

Mindannyian találunk olyan területeket az életünkben, amelyekben kiemelkedően jók vagyunk és olyanokat is, amelyekben kiemelkedően rosszak. Az életünk során rengetegszer kerülünk helyzetbe olyan helyzetbe, amikor ez utóbbiak kerülnek előtérbe, azonban ezek a helyzetek nem szabad, hogy elvegyék az önbizalmunkat. Senki nem lehet mindenben tehetséges, éppen ezért arra kell törekednünk, hogy amikor lehetőségünk van rá, az erősségeinkre építsünk és ezekre helyezzünk nagyobb hangsúlyt.

Ha még több cikket szeretnél tőlem párkapcsolati témában olvasni, látogass el a weboldalamra is!

A szerzőről:

Péter Eszter, párkapcsolati pszichológus

Ennek a kapcsolatnak most vége, de ettől még maradhatunk barátok. Ezzel a megnyugtatásnak álcázott közhellyel szoktuk enyhíteni a szakítás utáni kínos csendet. De nagyon vitatott téma, hogy létezik-e szakítás után barátság. És ha létezhet, akkor mit kell tennünk azért, hogy működjön?

AZ OKOK

1.A HŰTLENSÉG

Az első tényező, amit meg kell vizsgálnunk, az a szakítás oka. Ha az érzelmek kihűlése, a kölcsönös eltávolodás, a fizikai vonzalom megszűnése szerepelt a szakítás okai közt, akkor elképzelhető, hogy ki tudunk alakítani barátságot a későbbiekben. Ezzel szemben, ha a szerelmi kapcsolatnak az egyik fél hűtlensége vetett véget (a megcsalás jeleiről itt olvashatsz), akkor nem valószínű, hogy ez után az árulás után képesek lesznek majd igaz barátságot kialakítani.

2.BŰNÖSSÉG

Fel kell magunknak tenni a kérdést, hogy mégis miért szeretnénk mi ezt a barátságot? Ha az indokunk annyi, hogy sajnáljuk a másikat és csak a bűntudatunkat szeretnénk enyhíteni vele, az nem lesz elég egy valódi barátság kialakításához.

3.KUDARC

Az, hogy úgy érezzük, hogy elbuktunk a párkapcsolatunkban és ezt a kudarcélményt szeretnénk enyhíteni , nem ok arra, hogy baráti kapcsolatot alakítsunk ki vele. Azokat a hibákat, amelyeket elkövettünk a párkapcsolatunkban, nem tehetjük jóvá a barátságunkban.

4.FÉLELEM

Vége ugyan a kapcsolatunknak és úgy tervezzük, hogy akkor elkezdünk most másokkal is ismerkedni. De azért felmerül bennünk, hogy mi történik, ha mégsem találunk mást, ezért úgy döntünk, hogy barátságnak álcázva fenntartjuk még ezt a kapcsolatot. Ebből soha nem lesz így valódi barátság.

5.HIÁNY

Ha azért szeretnénk a volt párunkkal barátságot kialakítani, mert úgy érezzük, hogy érzelmi támogatásra van szükségünk vagy arra várunk, hogy hátra ráébred, hogy mit veszített velünk, ezért visszatér hozzánk, akkor nem vagyunk jó úton az igazi barátság felé.

6.TÁMOGATÁS

Egy baráti kapcsolat alapjának a kölcsönösségnek kell lennie. Fontos, hogy kedveljük egymást, szeressünk időt tölteni együtt, hasonló dolgok érdekeljenek minket. Természetesen idővel az is beletartozik, hogy támogatjuk egymást a nehéz időkben, de semmiképp se ezért jöjjön létre.

Létezik szakítás után barátság? Ha átgondolod a fent említett pontokat és végül arra jutsz, hogy tényleg szeretnél baráti kapcsolatot kialakítani a volt pároddal, akkor vágj bele. Ha azonban úgy érzed, hogy valójában csak azért szeretnél barátkozni vele, mert képtelen vagy túltenni magadat a szakításotokon, akkor inkább próbálj meg továbblépni, hogy végre új életet kezdhess nélküle.

Ha még több cikket szeretnél tőlem párkapcsolati témában olvasni, látogass el a weboldalamra is!

A szerzőről:

Péter Eszter, párkapcsolati pszichológus