Péter Eszter - pszichológus

Vajon elég jók vagyunk? Időnként mindannyian feltesszük magunknak ezt a kérdést. És azokon a napokon, amikor valahogy jobban mutat a szánkon a rúzs, csinosabb rajtunk az amúgy nem feltétlenül előnyös miniszoknya és lelkes építőmunkások fütyülnek utánunk mindenütt az utcán: meg vagyunk róla győződve, hogy persze, hát hogyne lennénk jók. Önbecsülés fejlesztése? Ilyenkor úgy érezzük, hogy semmi szükségünk rá. A rosszabb napokon azonban egyáltalán nem vagyunk ennyire biztosak benne, hiszen csak azt látjuk, hogy ez a tusvonal bizony elkenődött, ez az M-es méret a próbafülkében már inkább L-es lenne és mikor melegítőben lemasírozunk a helyi kisboltba, annyira észrevehetetlenek vagyunk, mintha ott sem lennénk. A gond akkor kezdődik, amikor ez utóbbi napokból egyre több lesz és nekünk fogalmunk sincs, hogy mi is történt.

Nem tudjuk, hogy mi változott.

És mit is tehetnénk, hogy mindezt visszacsináljuk? A cikk témája az önbecsülés fejlesztése és ami mögötte van.

1. ÖNUTÁLAT BEFEJEZÉSE

Megesik, hogy nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy azt előzetesen elképzeltük. Ilyenkor azonban ahelyett, hogy legalább annyi elfogadással és szeretettel fordulnánk önmagunk felé, ahogy ezt bárki mással szemben tennénk, elkezdjük utálni magunkat miatta. Ez az utálat abból fakad, hogy ahelyett, hogy megtanulnánk magunknak megbocsátani az apó tévedéseinket, újra és újra szembesítjük magunkkal a hibáinkkal. Mit tegyünk? Fejezzük be az önvádaskodást és tanuljuk meg mások kritikus megjegyzéseit helyén kezelni és levonni belőlük a számunkra építő következtetéseket ahelyett, hogy mindent magunkra vennénk és mások véleménye miatt magunkba zuhannánk. A múlton már úgysem tudunk változtatni, ezért teljesen felesleges sokáig rágódnunk rajta.

2. TÖKÉLETESSÉG HAJSZOLÁSÁNAK ABBAHAGYÁSA

Nincs azzal semmi gond, ha valaki a tökéletességre törekszik. De a maximalizmusunk gyakran ahhoz vezet, hogy soha semmit nem találunk elég jónak. Ha mindent beleadunk és akkor sem vagyunk képesek maradéktalanul örülni annak a sikernek, amit elértünk, akkor örök elégedetlenség vár ránk. Fontos, hogy törekedjünk a tőlünk telhető legjobbra, de lássunk, hogy ha hibát vétünk, az a tetteinket minősíti, nem minket, mint személyt.

3. TESTKÉPÜNKKEL VALÓ MEGBÉKÉLÉS

A negatív testkép nagy hatással lehet az önbecsülésünkre. Ha rémesen érezzük magunkat a bőrünkben, képtelenek leszünk magabiztosnak lenni az életünk egyéb területein. Éppen ezért fontos, hogy törekedjünk rá, hogy egészségesebben táplálkozzunk és többet mozogjuk, mert lehet, hogy sosem lesz belőlünk egy Irina Shayk, de az, hogy teszünk valamit önmagunkért, növelni fogja az önbecsülésünket és az önbizalmunkat egyaránt.

4. ÖNBECSÜLÉS FEJLESZTÉSE A MÁSOKHOZ VALÓ HASONLÍTGATÁS HELYETT

Mindannyiunknak vannak olyan ismerősei, akiknek látszólag minden bejött az életben: szárnyaló karrier egy nagynevű multinál, családi boldogság szőke gyerekekkel és külföldi vakációkkal és meseszép ház dupla kocsibeállóval és saját kertésszel. Mi pedig ezt látva mást sem csinálunk, csak azon merengünk, hogy mi vajon hol rontottuk el.

Feltesszük magunknak a kérdést, hogy mit kellett volna másképp csinálnunk.

Más egyetemet kellett volna választanunk? Másokkal kellett volna barátkoznunk? Más munkahelyen kellett volna elhelyezkednünk? De ezek nem a megfelelő kérdések. Tudnunk kell, hogy mindenki teljesen más életutat jár be, aztán ki egyik dologban lesz sikeres, ki meg másban. Annyit tehetünk, hogy egy életen át arra törekszünk rá, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki az éppen aktuális helyzetünkből. Ha ez sikerül, akkor a tudat, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, növelni fogja az önbecsülésünket.

5. MEGFELELÉSI KÉNYSZER LEKÜZDÉSE

Az, hogy foglalkoztat minket, hogy mit gondolnak rólunk mások; teljesen normális dolog. Az azonban, hogy túl nagy figyelmet fordítunk arra, hogy mások kedvelnek, tisztelnek vagy utálnak-e minket, nagy károkat okozhat az önbecsülésünkben. Kell, hogy legyen egy olyan erős belső értékrendünk, ami szilárdan tartja magát a külvilág megítélésétől függetlenül. Kell, hogy megtanuljuk, hogy akinek elsősorban meg kell felelnünk, az nem más, mint saját magunk.

Az alacsony önbecsüléssel való megküzdés nem egyszerű feladat. De a fent említett tényezőkre való odafigyeléssel; a probléma sokkal kezelhetőbbé válik.

Ha még több cikket szeretnél tőlem pszichológiai témában olvasni, látogass el a weboldalamra is!

Ha párkapcsolati tippeket olvasnál tőlem, kövess Facebook-on!

A szerzőről:

Péter Eszter, párkapcsolati pszichológus

Rohanó világban élünk és nagyon igyekszünk mi magunk is lépést tartani vele, mégsem érezzük azt, hogy sikerül önmagunkat utolérni. Nap mint nap hatalmas áldozatokat hozunk a munkahelyünkön vagy a magánéletünkben, mégsem érezzük azt, hogy valóban megéri. Szeretnénk hinni benne, hogy jó irányba tart az életünk, de éjszaka, amikor álmatlanul forgolódunk az ágyunkban, mégsem vagyunk kellően meggyőződve minderről. Hol rontjuk el? Mit kellene másképp csinálnunk, hogy a belső béke ne csak elérhetetlennek tűnő álom legyen számunkra, hanem valóban meg is találjuk?

A BELSŐ BÉKE MEGTALÁLÁSA – DE HOGYAN?

Minden ember más, éppen ezért a belső béke megtalálásához vezető utak is eltérőek. De elindulni hasonlóan kell rajtuk: hatalmas elszántsággal.

1. TÁGÍTSUK KI A HATÁRAINKAT

Észre kell vennünk, hogy a világ sokkal több és színesebb annál, mint amit eddig láttunk belőle. Legyünk érdeklődőbbek és nyitottabbak, fedezzünk fel új helyeket, ismerjünk meg új embereket, bővítsük az ismereteinket és tágítsuk ki a látóterünket. Észre fogjuk venni, hogy a világ milyen izgalmas hely és mennyi minden van még benne, ami arra vár, hogy mi felfedezzük.

2. LÉNYEGES VAGY LÉNYEGTELEN

Azzal, hogy lényegtelen dolgokon kezdünk el idegeskedni, teljesen feleslegesen hergeljük fel saját magunkat. Tudom, mondani könnyű. De hogyan tudjuk ezt a gyakorlatban elkerülni? Azokban a helyzetekben, amikor felbosszantjuk magunkat valamin, alkalmazzuk az 5 éves szabályt.

Ez a következő: ha 5 év múlva is hatással lesz az életünkre a probléma, amin éppen rágódunk, akkor foglalkozzunk vele és tegyünk meg mindent, hogy megoldást találjunk rá, ha 5 év múlva már úgysem lesz jelentősége, akkor egyszerűen engedjük el.

3. LELASSULÁS ÉS BEFELÉ FIGYELÉS

A folyamatos rohanás rossz hatással van a testünkre és lelkünkre egyaránt. Állandóan kimerültek és fáradtak vagyunk, így pedig képtelenek vagyunk a testünk jelzéseire figyelni. Pedig nagyon fontos lenne, hogy megtanuljunk befelé figyelni, a belső hangunkra hallgatni és minél türelmesebbé válni önmagunkkal szemben. Próbáljunk meg objektíven tekinteni a problémáinkra és ne túlgondolni azokat. Olyan belső kérdésekre fektessünk nagyobb hangsúlyt, melyek valódi jelentőséggel bírnak számunkra.

De mit tehetünk még a belső béke megtalálásáért?

4. REND

A rendetlen emberek szeretik mondogatni, hogy a zseni a káoszt is átlátja. Ez lehet, hogy egyes emberek esetében valóban így van, de az is tény, hogy sokkal nehezebb koncentrálnunk egy olyan környezetben, ahol szanaszét vannak dobálva az előző napi szennyes ruháink vagy ahol a háromnapos chilis babos edények bűzlenek mellettünk a mosogatótálban. A tiszta és rendezett környezet jobb közérzetet tesz lehetővé és a belső béke megtalálását is megkönnyíti.

5. ELFOGADÁS ÉS ELENGEDÉS SZEREPE

Ami a múltban történt, az ott is marad. Nem számít, hogy utólag mennyire rémesnek tűnik számunkra. Amit mondtunk vagy tettünk, már elmúlt és azzal, hogy rágódni kezdünk rajta, nem tehetjük meg nem történtté. Helyette próbáljunk meg a jelenre fókuszálni és arra törekedni, hogy ne kövessünk el ugyanazokat a hibákat újra és újra.

6. TALÁLGATÁS HELYETT KÉRDÉS

Gyakran aggódunk olyan dolgokon, melyeket kizárólag a fejünkben léteznek. Mások fejében pedig nem tudunk olvasni, (hacsak nem vagyunk mentalisták). Éppen ezért felesleges találgatásokba bocsátkoznunk. Ha bizonytalanak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mit gondol a másik rólunk vagy arról, amit mondtunk vagy tettünk, ahelyett, hogy teóriákat kezdenénk el gyártani róla, egyszerűen csak kérdezzük meg tőle.

A belső béke megtalálása nem egy egyszerű feladat. De ha folyamatosan dolgozunk rajta, napról napra közelebb kerülhetünk hozzá.  

Ha még több cikket szeretnél tőlem párkapcsolati témában olvasni, látogass el a weboldalamra is!

A szerzőről:

Péter Eszter, párkapcsolati pszichológus

A szerelem nehéz dolog. De a jó párkapcsolat még ennél is nehezebb. Mert bármennyire is rettegünk tőle, mindig eljön az a pont, amikor érezzük, hogy változni kezdenek köztünk a dolgok. Nem tudjuk, hogy ez a vége valaminek vagy egy új dolognak a kezdete, nem tudjuk, hogy kilábalunk-e belőle valaha vagy ennél csak ennél rosszabb vár ránk és fogalmunk sincs, hogy mi is lesz most akkor kettőnkkel. A párkapcsolat szakaszai olyan kihívásokkal járnak, amelyekkel előbb- utóbb mindannyiunknak szembe kell néznünk. De az, hogy sikeresen megbirkózunk-e vele, csak kettőnkön áll.

1.SZAKASZ: A ROMANTIKA

Eleinte minden olyan rózsaszínnek és tökéletesnek látszik. Olyan, mintha egy álomba csöppentünk volna és el sem hisszük, hogy mindez velünk történik meg. Találunk valakit, akivel kaland minden pillanat, akivel elfelejtjük a hétköznapi gondokat: őrültek vagyunk együtt és nagyon boldogok. Nem számít senki és semmi, nincsenek szabályok, csak mi vagyunk egymásnak és a szerelmünk.

De miben is nyilvánul ez meg?

Nem fontos többé a munka (úgyhogy a főnökünk is értse már meg, hogy kevésbé tudunk koncentrálni, mert hajnal 4-kor még belógtunk a szomszéd medencéjébe a móka kedvéért egy kicsit romantikázni, ezért nem volt időnk kipihenni magunk). Nem fontosak többé barátok (akik igazán megérthetik, hogy most nem tudunk részt venni a születésnapi mulatságukon, mert szülinap az jövőre is lesz, de mi pont aznap leszünk 3 hetesek és már hetek óta tervezzük az ünnepi borozást a teraszon. ) Nem számít többé senki és semmi: csak mi ketten.

2.SZAKASZ: A KRÍZIS

Aztán jönnek a problémás hétköznapok. Nem egyik napról a másikra, hanem szépen lassan kúsznak be velük a gondok az idilli életünkbe. Eleinte toleránsak vagyunk egymással meg annyira szerelmesek is, hogy észre sem akarjuk venni, hogy mi is történik valójában. Aztán egyszer csak feltűnik egy-egy apróság, ami bosszantóvá válik. Például mindig csak mi pakoljuk el a tányérokat vacsora után.

Mit lépünk ilyenkor?

Eleinte szóvá sem tesszük, hátha észreveszi magától, hogy segíthetne. Aztán kedvesen célozgatunk rá, hogy néha azért ő is megcsinálhatná. Később már mi sem csináljuk meg, hátha észreveszi magát. De nem így történik. Mi pedig ezen annyira felhúzzuk magunkat, hogy egyszer csak úgy érezzük, hogy belefáradtunk ebbe és nincs már semmi kedvünk se ehhez az egészhez, se hozzá. És akkor szakítunk vagy a nehezebb utat választjuk és megpróbáljuk a nehézségeinket együtt megoldani.

3.SZAKASZ: MUNKA

A problémáink megoldása nagy erőfeszítést kíván mindkettőnk részéről. Nem hangzik túl romantikusan, de a jó párkapcsolat kőkemény munka, ami a másik elfogadásával kezdődik.

Mikor kezdődik a munka?

Amikor rájövünk, hogy nem kell őt mindenáron megváltoztatnunk. Amikor rájövünk, hogy kénytelenek vagyunk néha mi is engedni és mindkettőnknek meg kell tanulni alkalmazkodni. Amikor rájövünk, hogy a vitáink nem arról szólnak, hogy kinek lesz végül igaza, hanem arról, hogy mit tanulhatunk belőlük, mint pár és hogyan oldhatjuk meg őket közösen, minél hamarabb.  Amikor rájövünk, hogy bármennyire szeretjük is egymást, nem vehetjük a másikat magától értetődőnek és ki kell fejeznünk az iránta való érzéseinket minden egyes nap.

4.SZAKASZ: ELKÖTELEZŐDÉS

Ha megvívtuk egymással a csatáinkat, egyszer csak azt vesszük észre, hogy eljön az a pont, amikor úgy döntünk, hogy ha már találtunk egy ilyen csodálatos embert, akkor ki akarunk tartani mellette jóban és rosszban. Könnyű és nehéz időszakokban egyaránt. Tudomásul vesszük, hogy a másik egy teljes csomag, akit úgy kell elfogadnunk, ahogy van: a vágyaival, az álmaival és a hibáival együtt. Meg kell tanulnunk így egymással élni, még akkor is, ha ez áldozatokat kíván mindkettőnk részéről. Ha elköteleződünk, eldöntjük, hogy a másikhoz akarunk tartozni: bármibe is kerüljön ez.

5.SZAKASZ: IGAZ SZERELEM

Egyszer aztán végre megérkezünk egymáshoz. Nincs többé te meg én: már egy csapat vagyunk. Ezentúl közösek a céljaink. Tudjuk, hogy mostantól összetartozunk és bármilyen akadály jöhet, a kapcsolatunk elég erős lesz ahhoz, hogy közösen szembenézzünk vele. Persze ez nem azt jelenti, hogy mostantól nem lesznek viták vagy nézeteltérések, de biztosan tudjuk, hogy képesek leszünk felülemelkedni rajtuk, tanulni belőlük és boldog párkapcsolatot tudunk kialakítani (a boldog párkapcsolathoz itt olvashatsz további tippeket).

Ha még több cikket szeretnél tőlem párkapcsolati témában olvasni, látogass el a weboldalamra is!

A szerzőről:

Péter Eszter, párkapcsolati pszichológus