1.0Péter Eszter - pszichológushttps://petereszter.cafeblog.huPéter Eszterhttps://petereszter.cafeblog.hu/author/peter_eszter/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-78" src="https://petereszter.cafeblog.hu/files/2020/07/lekicsinyitett-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></p> <p>De <strong>mi csak barátok vagyunk</strong> – <strong>állítjuk</strong> látszólag teljes meggyőződéssel a párunknak, de valójában mi magunk sem vagyunk biztosak benne, hogy ez így van. <strong>Nem akarunk mi semmi rosszat</strong>, kicsit flörtölgetni meg szórakozni a másikkal, abban végülis nincs semmi rossz. Nem akarunk gondolni rá, de <strong>állandóan ő jár az eszünkben</strong>. <strong>Nem akarunk túl messzire menni</strong>, aztán azon vesszük észre magunkat, hogy máris átléptük a határt. De mit is jelent valójában az érzelmi megcsalás?</p> <h2 class="has-very-dark-gray-color has-text-color"><strong>AZ ÉRZELMI MEGCSALÁS JELEI</strong></h2> <h3><strong>1. TITKOLÓZÁS</strong></h3> <p><strong>Titkolózni kezdünk</strong> a párunk előtt a másikkal való kapcsolatunkról: mindig <strong>így kezdődik. </strong>Aztán <strong>kitörölt sms-ekkel</strong>, egyéb mappába helyezett Messenger-üzenetekkel és hirtelen jelszóváltoztatásokkal <strong>folytatódik</strong>. A titkolózás falakat húz: a lebukás veszélye miatt elkezdünk <strong>távolságot tartani a párunktól</strong> mind fizikálisan, mind érzelmileg. Úgy gondoljuk, hogy ha keveset beszélünk, kisebb az esélyünk a lelepleződésre, ami így is van. Azzal azonban <strong>nem számolunk</strong>, hogy milyen <strong>mérhetetlen károkat okoz </strong>a kommunikáció hiánya a kapcsolatunkban.</p> <h3><strong>2</strong>. <strong>EGYRE SZOROSABB KAPCSOLAT</strong></h3> <p>Úgy érezzük, hogy <strong>a másik</strong> sokkal <strong>jobban megért minket</strong>, mint bárki a világon. A beszélgetéseink egyre mélyebbé és egyre bizalmasabbá válnak, sőt, a saját párunkkal való párkapcsolati<strong> problémáinkat</strong> is <strong>megvitathatjuk vele</strong>. (És nyilván mindenben nekünk ad igazat. 🙂 )Aztán azt vesszük észre, hogy vele <strong>osztjuk meg az örömünket</strong>, az <strong>ő vállán sírjuk ki a bánatunkat</strong> és bármilyen élmény ér minket, alig várjuk, hogy elővehessük a telefonunkat és titokban elmesélhessük neki. Ugyanakkor ahogy <strong>nő</strong> <strong>az érzelmi közelség</strong> kettőnk közt, úgy távolodunk a saját párunktól.</p> <h3><strong>3.</strong> <strong>FLÖRT</strong></h3> <p>A bókolás egy ártatlan kedves gesztus, de a flörtölés túlmutat ezen. Elkezdjük azokat a <strong>jeleket küldeni</strong> a másiknak, hogy <strong>vonzódunk hozzá</strong>. Eleinte csak csábosan mosolygunk tisztes távolságból, aztán félreérthetően kacsintunk, ha összefutunk vele valahol. Nem akarunk mi igazából rosszat tenni, mi csak a <strong>gondolattal játsszunk el</strong>, hogy milyen jó is lenne. Játéknak érezzük, de tudjuk, hogy nem az: hiszen minél tovább merészkedünk, annál <strong>nehezebb lesz a visszaút</strong> a saját kapcsolatunkhoz.</p> <h3><strong>4. ÁLMODOZÁS</strong></h3> <p>Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy <strong>állandóan a másik jár a fejünkben</strong>: amikor a párunkkal ülünk péntek este az új Dwayne Johnson-filmen <strong>moziban</strong>, amikor az előző évi árbevételről<strong> prezentálunk</strong> a céges meetingen vagy amikor a <strong>családi ebédnél</strong> felszolgálják a húsleveshez a csigatésztát. Csak azt érezzük, hogy <strong>egyre kevésbé vagyunk jelen</strong> a saját kapcsolatunkban. A <strong>párunk</strong> is<strong> észreveszi </strong>ezt és még talán rá is kérdez. De mi <strong>úgy teszünk,</strong> <strong>mint akinek fogalma sincs,</strong> hogy miről beszél.</p> <p>A<strong> kérdés</strong> csak az, hogy <strong>miért is tesszük ezt</strong>. <strong>Hiányzik valami</strong> a saját <strong>kapcsolatunkból</strong>, amit megtalálunk a másikban? <strong>Megad nekünk valamit</strong> a másik, amit a párunk nem? Vagy egyszerűen csak egy kis extra <strong>figyelemre vágyunk</strong>? Bármelyik is az ok: legyünk nagyon óvatosak. Mert minél közelebb engedjük magunkhoz a másikat, annál nagyobb <strong>veszélybe sodorjuk a saját kapcsolatunkat</strong>. És egyáltalán <strong>nem biztos, hogy megéri.</strong></p> <p>Ha még több cikket szeretnél tőlem párkapcsolati témában olvasni, látogass el a <a href="https://www.petereszter.hu/">weboldalamra</a> is!</p> <p><strong><img class="cbLazy cbLazy cbLazy cbLazy cbLazy cbLazy cbLazy cbLazy cbLazy alignnone wp-image-27 alignleft" src="https://petereszter.cafeblog.hu/files/2020/07/Kép1-226x300-4-1-4-1.png" alt="" width="146" height="194" /></strong></p> <p><strong>A szerzőről:</strong></p> <p><strong><a href="https://www.petereszter.hu/peter-eszter-pszichologus-debrecen/">Péter Eszter</a></strong>, párkapcsolati pszichológus</p> <p> </p>rich